Ismerősek már a legapróbb jelek,A halántékon kidagadnak az erek.A szem, mint egy megfáradt vándor,Tikkadozik a szikrázó szárazságtól.Már csak néhány perc, és mára vége,Aztán bambán bámulhatok föl az égre.Nem kell gondolkodni, beszélni sem muszáj,Csak sodródni az árral,…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
