Ott áll, a végtelen határán,
Hova rajta kívül nem jut el, csak a sámán.
A periódusos rendszerben új dimenzió kel életre,
Fény derül a halandó előtt megfejthetetlen rejtélyre.

Ő csak áll, s már tudja az élet értelmét,
Nem keresi tovább a legfontosabb részecskét.
Túlnőtt a rendszer adta kereteken,
Átlép minden elképzelhető vegyértéken.

Nem okos, bölcs. Nem tudós, a lényeg tudója,
Kinek vérében kering az Urban blues nóta.
Városi hobó, kinek tengernyi a kincse,
Legdrágább tulajdona a számtalan nincse.

Nincs fölösleges strófa, akkord, mozdulat,
Ki vele van, többé már nem kutat.
Nem is kell, hisz ott van vele a válasz,
Még akkor is, ha ő sokszor tesz úgy, mint ki nem érti a választ.

Nem az értelmet, a logikát kell keresni,
Nem kell semmit sem akarni érteni.
Hiszen ő maga a válasz az egész értelmetlen életre,
Hagyni kell, hogy repítsen, s nem kell félned mellette.