Aprócska darabok hullanak le észrevétlen,
Végzik olykor sárban, fagyban, vérben,
Ki tudja mennyi kíncsepp van egy parányi törmelékben.
Padlóról felsöpört szívmorzsák,
Mi lent maradt, elnyeli majd a porzsák.
Előkerül, vagy sem, a véletlen, vagy a sors mesterműve,
Nem tudni jó-e, ha egy-egy előkerülne.
Használható-e még, illik-e bárkihez is,
Ha igen, kell-e bárkinek is.
Vagy jobb, ha ott marad a padlón heverve,
Nem lesz saját, vagy más szívéhez keverve.
Kell-e még, mi egyszer kiszakadt,
Van hozzá illő ragasztó szalag?
Nem tudom, csak azt, hogy az én morzsáim ne legyenek másé,
Nekem se kell, legyen inkább az örök elmúlásé.
