Nagyra nőtt magány, ott ül a sarokban,Megmerül magában, mint sellő a habokban.Arcán a szenvelgés elnyomja a vágyat,Ma sem fogja mással megosztani az ágyat.A fal mit maga köré emelt láthatatlan,Az út min elindult egyedül járhatatlan.Bezárkózom, tehát vagyok,Lelkemen súlyos…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
