Magas fordulaton pörgött a bakelit,
Ha jól figyeltél, elárulta titkait.
Kovács Erzsi, Fényes Kató, Karády,
S a trónon ott ül a legendás Tabányi.

Kicsit sercegett, néha ugrált,
Mégis tökéletesen funkcionált.
Lelkük volt,illatuk, fényük,
Álmok, melyeknek sosem volt végük.

Megtestesítette az eleganciát,
Nem csak megelőzte de játszotta korát.
Mindenen túl és mindenen innen,
Túl a pompán, túl a reményen s hiten.

Tudta és tette, de mindig ösztönösen,
Nem volt benne szándék, csak néhány ötlet
Mi testet öltött, s harmóniát,
Nem tudtuk s nem is kerestük az okát.

Ott állt a színpadon s ült a bárszéken,7
Övé a trón örökké, s harmónikus  egészen.
Még néhány zsigeri, őszinte taktus,
S azt érezzük,tökéletes volt az aktus.