... bá

Árpi bá, egy darab a kirakóból,
Ki ugyan néha berúgott a bortól,
Mégis sokat kaptunk általa a jóból.

Rakta szorgalmasan a maga kirakóját,
Olykor méltán kárhoztatta saját sorsát.
Mégis felállt újra s ismét,
S talán elnyerte az ég kegyelmét.

Bundáskenyér, bableves, bödönben hagyma,
Valami megbízhatatlanul biztosnak halma,
Mely újra s ismét odavonzott minket,
S Árpi bá, ki be, s elfogadott bennünket.

Volt eszme, s olykor ruhacsere,
Árpi bának mindig helyén volt az esze.
Szíve is volt, tapasztaltuk elégszer,
Valami volt, de nem volt soha kényszer.

Futottunk is néha, ha elkapta a hév,
Egy kocsmában vártunk míg leszáll az éj,
Vagy máshol tértünk aznap nyugovóra,
De másnap odaértünk az esti Híradóra.

Vonzások és taszítások érdekes elegye,
Benne volt az élet sava borsa, veleje.
Emlékezünk rá így, úgy, habitusunk szerint,
Abban egyetértünk, jó lenne nála lenni megint.