Egyirányú úton eltévedve,
Az egyértelműn elrévedve,
Álom közben felébredve,
Az igazságban kételkedve
Járjuk utunk vakon, bután,
Vágyunk hajt valami után
Ami kézzelfoghatalanul tenyerünkbe ég,
Markoljuk szorítjuk, s úgy érezzük- nem elég.
A jel mire várunk talán már mutatja is az utat,
De izgalmasabb ha elménk láthatatlan után kutat.
Mi akarjuk meglelni, kevés ha ránk talál,
A célnak saját természetünk szab határt.
375 - Úttalan utakon
2012.07.24. 12:21 neagle
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr674674811
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.07.29. 18:11:34
A jel mire várunk talán már mutatja is az utat,
De izgalmasabb ha elménk láthatatlan után kutat.
Mi akarjuk meglelni, kevés ha ránk talál,
A célnak saját természetünk szab határt.
Le a kalappal! Megírtad a kvantumfizika himnuszát és a Heisenbergi határozatlansági relációt a költészet szintjére emelted! Tudatos volt?
De izgalmasabb ha elménk láthatatlan után kutat.
Mi akarjuk meglelni, kevés ha ránk talál,
A célnak saját természetünk szab határt.
Le a kalappal! Megírtad a kvantumfizika himnuszát és a Heisenbergi határozatlansági relációt a költészet szintjére emelted! Tudatos volt?
csigakoma 2012.07.29. 21:36:11
Arannyal szólva: gondolta a fene. Egy kissé más járt a fejemben miközben írtam, de azon kevés próbálkozások közé tartozott az utóbbi időben amivel nem voltam elégedetlen.
