Fénye alig pislákol, mégis utat mutat,
A síron pislákolva lelkek után kutat.
A legsötétebb csendet is megtör egyetlen mécses,
Hideg, sűrű éjszakában többet nem is remélhetsz.
Mire megvirrad csak emléke marad,
A virrasztó, s az élet tovább halad.
Minden állandó, s minden változik,
Az élet tovább megy, ha valaki távozik.
Forog a föld és kering az élet,
Test után vágyik a magányos lélek.
Utat keres, helyet talál magának,
Fityiszt mutat folyvást a halálnak.
388 - Iránytű
2012.08.22. 21:35 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr304726738
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.08.25. 09:09:59
Nagyon tetszett, de érdekes módon az utolsó verszak optimizmusa számomra lóláb.Szívesebben maradtam volnaa meg a kihunyt mécs befelé forduló magányában, de felébresztettél. De az eleje miatt, nem rúglak hasba.
