Csigakoma

Egy két pohár vacsora előtt,
Ott hová férfi nem viszi a nőt.
Megvan a törvény, élnek a szokások,
Mi betartottuk, s tiszteltük a társaságot.

Iszogattunk, beszélgettünk,
Közben egy nyelvet beszéltünk.
Büszke székelyek közt jólesett az ital,
Éreztük nem árthat nekünk semmilyen zivatar.

Az idill kék egére egyszer csak felhő terült,
Az otthon hagyott nők serege valahogy előkerült.
Megfagyott a jókedv, nyíltak a pupillák,
A sokat megélt öregek sem láttak ily csodát.

Botrány volt az inkább, skandallum,
Nem csúszott a bor, nem kellett a rum.
Egyikük bátran egy üveg sört kért,
Nevét borítsa jótékony feledés.

Mit tehettem volna, angolosan távoztam,
Aznap éjfélre mérgemben berúgtam.