Szeretem a lopott perceket,
Nem indulok és nem érkezek.
Jó olykor a semmit csinálni,
Keresés nélkül is rátalálni
A lényegtelen létfontosságúra,
Kicsit rálelni egy poros országútra.
Talán a 66-os, talán a sárga,
A semminek nincs határa.
Átlépem ilyenkor mégis szabadon,
Léptem lebben a puha betonon,
Vágyam lobban aztán kialszik,
Füstje, parazsa útba igazít.
390 - Holtidő
2012.08.27. 22:11 neagle
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr744736179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
neagle 2012.08.27. 22:17:31
Olyan, "mint az igazi", egy igazi vers.
ynakras 2012.08.29. 21:18:12
Kicsit Adys, de jó értelemben véve, legalábbis abból gondolom, hogy azonnal a belső Latinovitsom olvasta fel nekem. Szeretnék ilyen verset írni, tetszett.
