Veli bej,
Rohadj el,
Még hány kilométer?

Veli bej,
Varázsolj el,
Van még szabad hely

Bennem, nyitott vagyok az újra,
Morogva bár de rálépek az útra
Mit nem ismerek, s nem látom a célt.

A demokrácia nekünk nem megoldás,
Helyette önkény, mi is lehetne más.
Ma turisták vagyunk,s pálinkát iszunk,
Gyaloglunk akkor is ha jön a buszunk.

A három költő, kinek nem jut csak egy olvasó,
Ő sem olvas minket, de legalább szórakoztató.
Ünnepeljük hát magunk, őszinte örömmel,
Leöblítjük többször, változó sörökkel.

Jó kis nap, költők egymás közt,
A líra egy napra a városba költözött.
Versek voltak velünk, akkor is ha nem mondtuk el,
Szoborpark, hol semmiről sem hullt le a lepel.

Mi mégis tudtuk, éreztük a művészetet,
De nem terheltük a közönyös környezetet.
Két korsó között felhangzott a dal,
Nem értették így senkit sem zavart.

Este végre megjött a lényeg, az olvasó,
Innen nyílt számunkra egy új dimenzió
Ami sajnos sehová sem vezetett,
De megszépíti majd az emlékezet.

A tömeges rajongással nem tudtunk mit kezdeni,
A sok hódolót, s vágyaikat nem tudtuk kezelni.
Furcsa, bár ismerős véget ért a nap,
Utólag se hagynám ki, semmi szín alatt.

Másnapra csak e leghűségesebb olvasó maradt,
S a három költő, ki tojt mindenre, s szavalt.
Nem zavarta senki őket, még az olvasó sem,
Áradt a líra, visszhangzott az ének.