Csigakoma

Állott, súlyos lehelletet hord a szél,
Hiába gondolod, ez még mindig nem a vég.
Lesz még lejjebb, ebben biztos lehetsz,
Én csak tudom, megéltem már három telet

Az utcán, s nekem már a kartondoboz is puha,
Az olcsó bor is melegít mint a gyapjú ruha.
Miénk itt a tér, mert máshol nincsen hely,
Az emberek minket mi a nélkülözést viseljük el.

Nem könnyű senkinek, de le kell nyelni,
A szagot letüdőzve is könnyebb kiheverni
Mint a kilátástalan reggelekre ébredni.

Idegesít a világ, hát én is bosszantok,
Zárt térben mindig fingok egy nagyot.
Az se baj ha a vége beszalad,
Nem látszik a sok rongy alatt.