Lustán nyújtózkodva érkezett,
Látszott, ébren is szendereg.
Didergősen jött, bőr alá költözött,
Azt gondoltuk, jó helyen rejtőzött

Eddig, maradhatott volna még egy kicsit,
A szombat fénye után a vasárnap kiábrándít
Ott bújkál mögötte a gyászos hétfő,
Mire észbekapok már réges rég késő.

A reggel észrevétlen úszik át a délutánba,
Az ember ilyenkor többet gondol az elmúlásra.
Maradjunk inkébb ágyban békésen szenderegve,
Egy szebb, hosszabb pihenésben reménykedve.