Csigakoma

Félhomály, székek, füst, szagok,
Hátul ülnek a kicsik, elöl a nagyok.
Én kicsi voltam, de nagy volt a rokonom,
Válogathattam melyik legyen az én sorom.

Leültünk, s kezdődött a Híradó,
Néztük s tudtuk semmire se való.
Még egy reccsenés, a függöny újra kinyílt,
Elkezdődött végre a várva várt szines film.

Néztük egy darabig, szines volt és zajos,
Unalmas volt, de legalább kellően hangos.
Nem értettem csak élveztem némán,
S nem értettem Mari mért ül a Bélán.

Volt üres hely, bőven elfértek volna,
Gondoltam ez a falusi mozizás módja.
A film lassan kényelmesen csordogált,
Sajnos szünetben a közönség elsomfordált.

Néztem volna még, de egyedül nem mertem,
Unokanővéremmel duzzogva haza mentem.
A következtetést később levontam,
Aztán egy életre megtanultam.

Bár matekból később megbuktam,
Ezt a tételt később igazoltam.
Jegyezd meg, s bátran alkalmazd,
Hollywood és Markaz nem közös halmaz.