Jöttünk bizonytalan, múltunk homályos,
Jövőnkben nem bízunk, jelenünk aggályos.
Csillagösvényen botorkálva, célunk kerestük,
Napba vágytunk,de helyette árnyékra leltünk.

Egykor volt dicsőségünk mára történelem,
Sokat nem ér de szépen mutat a könyveken.
Vitézeinknek se szeri se száma,
De túl sokszor buktak el a csatába.

Nagy testvéreink csak vérünket szívták,
Elődeink jobb híján anyjukat szidták.
Ellenálltunk aktívan, passzívan, vagy sehogy,
Jelszavunkká vált, inkább semmit se, csak nehogy.

Mert a bajt kerülni kell, erre neveltek,
S az életet így vagy úgy, de kiheverted.
Átéltünk, megéltünk, túléltünk,
Okkal, vagy se, sokmindentől féltünk.

A küzdés vérünkben van,
De unalmas már a harc,
Élni kéne békében, szabadon,
Valami teremhetne a magyar ugaron.