Nincs más, csak én és a fájdalom,
Elfoglal akkor is ha nem vállalom.
Irányít, pedig nem kézzelfogható,
Ott lebeg előttem, mégsem látható.
Csönd és félhomály,vizes borogatás,
A néma szenvedés az egyetlen társ.
Ideig óráig még áltatom magam,
Majd elmúlik, nem kell pirula.
Aztán megadom magam, mint engedelmes gyermek,
Magamhoz veszem a vényre kapható legális mérget.
Egy korty víz, tíz perc várakozás,
Aztán eljő a várva várt feloldozás.
561. Görcsoldó
2013.10.01. 17:47 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr85546371
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
