Egy arcra, egy kézre, egy pillantásra,
Egyetlen ősrobbanás szerű rácsodálkozásra
Várunk életünk végéig, legtöbbször hiába.
Vannak fények, villanások,
Ki nem talált kívánságok
Jellemzik életünk,
Talán nem is létezünk.
Csak programok részeiként keringünk,
S a mátrix holdja világít felettünk.
Választás van, vagy csak ezt gondoljuk,
Mindegy, attól nem lesz jobb ha ezt megfontoljuk.
659. Rácsodálkozás
2014.06.09. 14:51 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr296289985
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
