Egy félénk nemmel kezdődött,
Melynél a tömeg elidőzött.
Ízlelgette a szót, mit szinte elfelejtett,
Halkan szólt, épp csak mint a lehellet.
Aztán morajlani kezdett, suttogássá nőtt,
Nem fért el többé a tér házai között,
Kitörni készült, lassan, észrevétlenül.
Hirtelen elszabadult, életre kelt,
Szelleme megannyi testre lelt.
Kezek, lábak, öklök, harcok,
Melléjük az eltorzult arcok.
Már nem számít ok, okozat,
Jöhet a következő fokozat.
Megállítani többé nem lehet,
Kilépni, sodródni, ennyi mit az ember tehet.
724. Senki nem számított arra, hogy ez ennyire brutális lesz
2014.11.26. 22:25 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr376936155
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
