Csigakoma

Hiába faggatom, nekem nem felel,
Csodálom ki az áramkörbe életet lehel.
Talányos térkép, égtájak nélkül,
Labirintus, hol eltévedek végül.

A Junoszty volt nekem a csúcs,
Lehet, hogy csak megszépült a múlt.
Szétszedtem, összeraktam,
Közben biztattam magam,

Ne félj, masszív a russzki ipar
Megtart mindent a sok csavar.
Feltártam testét, éreztem lelkét,
Rájöttem amit látok, csupán kellék.

Remegő szemmel simogattam áramkörét,
Éreztem a Voltok, Amperok lehelletét.
Elvégeztem aztán amiért belenéztem,
A mágnest két csavarral megerősítettem.

Visszaraktam mindent, mit széjjel szedtem,
Rájuk végezetül apró pillantást vetettem.
Elrebegtem egy halk imát, hogy meg ne sértődjön,
A kép, s a hang hiánytalanul visszajöjjön.

A TV megszólalt, ércesen hangosan,
Maradt nálam csavar fél marokkal.
Nem hiányzott sehonnan, ez volt az ajándék,
Megháláltatott az ima, és a nemes szándék.