A dió az evolúció zsákutcája,
Könnyek, kín marad utána.
A fán terem, de földről szedjük,
Ha nem esik le, akkor leverjük.

A baj ezzel nem ér véget, sőt fokozódik,
Az emberfia megannyi gond között töbzódik.
Kalapács vagy fogó, csupa selejtes opció,
A diótörő többnyire csak illúzió.

Ha mégis akad egy, az nyeklik-nyaklik,
Az sem jobb, ami annak látszik.
Múltkorában helybe mentem a lófaszért,
Pénzt adtam a sokat szidott szerszámért.

Mentségemre szolgál, hogy az "Orosznál" vettem,
Bár ez sem indokolja meggondolatlan tettem.
Bár jól múködik, kézre áll, masszív,
De mégsem lettem túlontúl aktív.

Inkább kölcsönadtam, vissza nem is várom,
A diótörés mára csak rossz álom,
Bár messze még a karácsony,
Ki diót tör, már most sajnálom.