A hatodik karika nekünk jár,
Kik nem mindig tudtuk hol a határ.
Vagy tudtuk, de nem érdekelt,
Ha a tanár őrjöngve énekelt
Nekünk, hogy már vége a szünetnek,
S az órán nem ismert kegyelmet.
Fociztunk mindig, mindenhol mindennel,
Dacoltunk az elemekkel, tanerőkkel.
Nem kaptunk érte érmet, kitüntetést,
Legfeljebb néha egy kis büntetést.
Azóta felnőttünk, passzív már rezisztenciánk,
Többet nem enged korunk, s egzisztenciánk.
913. A hatodik karika
2016.08.29. 09:03 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr7211658862
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
