Találtam egy verset, mely senkinek se kellett,
Ott hevert egy allegória mellett.
Elhagyatva hevertek gazdátlanul árván,
Egy íróra, vagy olvasóra várván.

Egyszer még jól jöhet, ne vesszen kárba,
Ne legyen egyetlen rím sem árva,
Ki tudja mennyi időnk van hátra.

Bármikor elapadhat a rímek sora,
Eljöhet az ihletnélküliség kora.
Ekkor csak előkapom megtalált versemet,
Teljesítve ezzel valamelyik körömet.