Szépen rendezett babák az ágyon,
Maga a megtestesült leányálom.
Volt közte alvo, síró, neveto,
Telis tele volt velük a hevero.

Engem nem zavart, nem én pakoltam oket,
Szinte észre sem vettem a különféle noket.
Novéremé volt a játék, s a törodés joga,
Sosem értettem miattuk örömre miért volt oka.

Mást, mással játszottam, nem zavartuk egymást,
Míg meg nem néztem egy legendás adást.
Érkezett Tenkes kapitánya, s Buga Jakab,
Jöttükre nekem újabb játékom akadt.

A vásárban kaptam papámtól egy ostort,
Mikor megvette, nem tudom mire gondolt.
Talán semmire, csak nekem kedveskedett,
Hadd örüljön végre az a kicsi gyerek.

Jó ostor volt, nagyokat durrogott,
Anyámnak némi fejfájást okozott.
Nehogy kárt tegyek, magamba, másba,
De ha összetörk valamit, ne legyen drága.

Ígéretet tettem, jó fiú leszek,
Rosszat semmi szín alatt sem teszek.
Egy darabig muködött a dolog de aztán jött a kapitány,
Miatta bajba kerültem én s a porcelán leány.

Ostoruk ügyesn forgatták, én is kedvet kaptam,
Az elején én is nagy sikert arattam.
A babák voltak a célpont, feléjük ütöttem,
Akkor még csak szoknyájuk szélét lengettem.

Egyre bátrabb, ügyesebb lettem,
Ekkor már a babákat is célba vettem.
Ostorom vége rájuk csavarodott,
De ekkor még nem hagyott rajtuk nyomot.

Ami késik nem múlik, tartja a mondás,
Egy jól sikerült suhintással érkezett a rontás.
Ostorommal babákat ugrasztottam helyérol,
Mikor egyiküket megszabadítottam fejétol.

A porcelán nyak csak egyetlent roppant,
A fej a törzstol messzebb a földön koppant.
Ebbol baj lesz, volt elso gondolatom,
Ezt követte kétségbesett fondorlatom.

A fejet ragasztóval helyére illesztettem,
Aztán a sebesültet újra felöltöztettem.
Elrendeztem mindent, s egy darabig jó fiú voltam,
Így próbáltam tisztára mosni nem épp makulátlan múltam.