Mi mozgatja életünk, mi után megyünk,
Ha úgy adódik, mi elol menekülünk?
Mit jelent a szabadság, vágyunk e utána,
Vagy inkább a kényelmet adó biztonság rácsa
Kell nekünk akarva akaratlan,
Hisz test nélkül a lélek hiába halhatatlan.
Annak pedig meg kell adni mi jár,
Az élet nem lehet boldog, ha sivár.
Maradunk szabályaink között a szabadság vágyával,
Néha lázadozva, de mindig csak módjával.
A realitás talaján lépkedve éljük életünk,
Az irrelitás taraján néha kicsit repkedünk.
Eljátszunk szóval, gondolattal,
Dacolunk megszokással, korral.
Tudjuk hol a határ, legfeljebb rálépünk néha,
Út közben nem számít mikor érünk célba.
Ünnepi percek, órák, melyeknek nincs tétjük,
Csak ízük, szaguk, fényük.
Aztán vissza a szabályos világba,
Mely szükséges, de megóv tole iracionalitásunk világa.
