Túl az üveghegyen, de még innen az Óperencián,
Ott történt az eset, egy konferencián.
Lila inges marketingesnek felzajdult vágya,
Melynek egy szappanszagú szépség volt tárgya.
Nem volt szándékos a lány hódítása,
Elég volt hozzá egyetlen pillantása,
Csípejének lágyan ringó mozgása.
A gyanútlan marketinges a lépcsot választotta,
Így lett a tisztasági logisztikus szíve választottja.
A lány rabul ejtette az ifjú szívét,
Cserébe kimosta lila ingét.
Élete megváltozott, nem volt többé szolga,
Szerencsésen változott meg sanyarú sorsa.
Addig osztályrésze bú és bánat volt csak,
Hajában csontból készült volt a csat.
Egyetlen ékszere a mosolya,
Anya nem jutott, csak mostoha.
Rendületlen várta királyfiát,
Ki érte jön fehér pej lován.
Az évek teltek, ló nem volt, csak lószar,
Egyre mélyebben tört fel lelkébol a sóhaj.
A remény már csak halványan pislákolt,
A fordulat akkor jött, mikor minden veszni látszott.
Jött a királyfi marketinges képében,
Olyan volt minden, mint a mesében.
Éltek, míg meg nem haltak,
Ezzel vége is e szörnyu dalnak.
