Centrálsztésön a következő neksztsztáp,
Ezen a mélyföldön mindenki tudja a dolgát.
Leszálltam hát a vonatról s a magas lóról,
Szerttem volna reális képet kapni Amszterdamról.

Hátamon a zsákommal benne előítélettel
Érkeztem a fővárosba, kevés szeretettel.
In medias res, vágtam bele merészen,
S átvágtam egy óriási kereszteződésen.

Noorderkerk ez volt az a biztos pont,
Melynél fogva  a várost magából kifordítom.
Megnéztem magamnak a laptopomon,
S bátran elindultam a sárga úton.

Biztos ami biztos gondoltam magamban,
Rákérdezek még egyszer egy turinformban.
Goede morgen, mert jól nevelt vagyok,
Mikor beléptem köszöntem egy nagyot.

Ezt a noorderkerket keresem mondtam hollandusul,
Válaszul rámnéztek lassan és sajnos tanácstalanul.
Elmondtam újra hangosan merészen,
De csak fura pillantás volt osztályrészem.

Ezt elrontottam, gondoltam logikusan,
Megismételtem angolul, lassan tagoltan.
Az eredmény egy riadt nem tudom volt,
Ekkor rájöttem nem csak én töröm az angolt.

A nyugati templomot rögvest megmutatták,
De az északit megmondani nem tudták.
Megkerestük együtt egy turista térképen,
Elbúcsúztam s egyből könnyebb lett a léptem.

Porszem lettem az olajozott gépezetben,
Ez több is mit egy ember valaha remélhet.
Könnyű szívvel léptem ki az irodából,
Előnyt kovácsoltam a tanácstalanságból

Mi azokra az arcokra kiült,
S csak ültek ott tehetetlenül.
Egy információs iroda a világ ezen pontján,
Hol nem tudnak segíteni egy szegény turistán.

Jól indult a nap kiderült az ég felettem,
Szívnom sem  kellett és mégis betéptem.
Láttam még néhány érdekes dolgot
De azon a napon ez vitte a bankot.