Fény, hullámok, visszaverődés,
Spektrométeres észlelődés,
Vagy vándor lelkek táncának
Rejtelmesen szép megnyilvánulása.
Némi sárgába oltott barna,
Egy kis fakó zölddel kavarva,
Fény és árnyék megfelelő elegye
Hatol szemünkön át a lélekbe.
Ott új fényt kap, tisztát, éleset,
Szivünkkel látva mindazt mi lényeges.
Jöjjetek hát szinek, halványak élénkek,
Adjatok ízeketa sótalan életnek.
276 - Táj-kép
2011.12.05. 18:42 neagle
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr793440734
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2011.12.06. 07:07:07
Szabólórinci magaslatokról indultál, élet és tudomány összefonodó misztériuma lengte be. Aztán, az a szép egyensúly elbillent a lélek irányába, de egyúttal elvesztette a kezdés egyedi ízét. Ennek ellenére nem rossz vers, inkább az elején magasra tetted a mércét.
csigakoma 2011.12.06. 16:04:51
Elkövettem azt a hibát, hogy másnap folytattam az elkezdett verset. Kár volt. Az utolsó szakasz csak erőlködés. A vers első felének dicsérete zavarba ejt.
