Csigakoma

A távolság reménye ragyogott benne,
Azt ígérték tiéd lesz majd egyszer.
De jöttek a Pásztor testvérek és az einstand,
S a remény mely csak születőben volt- meghalt.

Miénk lesz a jövő, mondták,
De még a jelent sem adták át.
Elveszik tőlünk lassan a reményt is,
Olvad már az egyszer volt kőkemény hit.

Hittünk az igazságban a földön s az égben,
De sajnos csalódni kellett az emberiségben.
A távolság ígérete már hidegen hagy,
A közelség realitása riasztóan hat.

Vissza akarom kapni az üveggolyómat,
Adjátok vissza az elrabolt álmaimat,
Hadd teljesíthessem be vágyaimat.