Az első villamos már...
És az utolsó?
Ha nincs- megálmodható.
Álmában csönget egy kicsit
Vagy alva jár
Ki tudja hol a határ?
Talán a csillagos ég,
Talán csak nem fog a fék,
Talán csak elbúcsúzik az éj.
Utas vagyok bár nincsen jegyem,
Arcképem is megkopott a bérleten,
Ha bárki szembe jön lekezelem.
Nem tudom miért de szaladok,
Nem tudom kiért de maradok,
S bízom a végére marad ok.
Párhuzamos síkon haladok,
A végtelenben kivel találkozok?
Magammal vagy mással futok össze
Feloldozva vagy végképp gúzsba kötve.
297 - Éber álom
2012.01.25. 11:18 neagle
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr453754241
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.01.27. 22:11:47
másodszorra futok neki és nem tudom hova tenni. Egyszerre tetszik is meg nem is, mint egy germán szépség. Csiklandoz és megfagyaszt. Akár zseniális is lehet, de nem érem fel ésszel annyira, hogy eldöntsem.
csigakoma 2012.01.28. 14:55:38
Nem is kell és nem is lehet sehová sem tenni. Mint ahogyan azt az érzést sem ami egy átvirrasztottbulizottbeszélgetettivottvagy bármitcsinált éjszaka után érez az ember hazafelé tartva
ynakras 2012.02.01. 20:06:31
@csigakoma: Látod, erre nem is gondoltam, így már egész jó!
