Csigakoma

Orwo legye vagy Forte,
Mindenkinek volt érve.
Az egyik élethű volt, a másik patinás,
A lényeg, hogy együtt nézzük a diát.

Volt rajtuk minden mi adható,
Ceaucescu összes- mindig kapható.
Kötve fűzve, kis és nagy alakban,
Azon a dián egy szőrös farok van?

Igen akkor ez így alakult,
A kép azóta már megfakult.
A következőn egy gyertya az ablakban,
Lángja olykor olykor ma is fellobban.

Constanza az ütött kopott város,
Hol fejünk alá nem jutott vánkos.
Elindultunk inkább, mert várt ránk a tenger,
Térkép nélkül csak az orrára hagyatkozhat az ember.

Találtunk is vízpartot a többi történelem,
Kudarcunk feledném inkább de mégsem teszem,
Belém fixálódott örökre, előhívni sem kell.

Mentünk a bícsre egy nyomortelepen át,
A két világ határán egy rendőr állt.
Átsegített minket udvariasan,
S mi álltunk ott diadalittasan.

Miénk volt a világ pedig nem volt pénzünk,
Talán épp ezért nem volt mitől félnünk.
Féltenünk sem volt mit,
Talán az volt az igazi hit.