Csigakoma

Most valami egészen új következik,
Jó lesz ha a társaság nekiveselkedik.
Rajz órán, bármily szokatlan,
A papír nem marad avatatlan.

Egy új fajta ábrázolást tanulunk,
Ettől tán fejlődni fog látásmódunk.
Ily dolgokat mondott kedvenc rajz tanárunk,
Kinél a matematikát is hasztalan próbáltuk.

Nem jött össze, de nem is erőltettük,
A képleteket magunkon lazán átengedtük
Vigyáztunk, nehogy fogjon rajtunk valami ármány,
A krétával is csak észrevétlen karcoltunk a táblán.

Vibrált, lobogott ez az áldott ember,
Miatta volt igazán pikáns a szemeszter.
Adott egyest, pedig nem is feleltem,
Csak a krétát fogtam mégis betliztem.

A logaritmus damoklészként lógott felettünk
Megbuktunk, pedig még nem is feleltünk.
A rajz az laza, üldögélsz, esetleg firkálsz,
Menet közben néha mégis kitört a frász.

Nem tudtuk, jó lesz e, vagy összetépi,
S nem érti ha az okát valaki megkérdi.
Nevettünk, mi mást is tehettünk,
Néha titokban tőle kicsit féltünk.

Országos síbajnok, lángoló elme,
Férjül vette őt a kőkemény Gyene,
Aki állítólag nő volt, de ebben kissé kételkedem,
Már csak nikotintól érdes hangjára emlékezem.

Két össze nem illő ember,
Ki már senki másnak nem kell.
Együtt oldották fel egyenletük ismeretlenjeit,
Növelve ezzel a helyes megoldás esélyeit.

Nagy Sándor, Nagy Lajos, Nagy Zoltán,
Uralkodtak mind a maguk trónján,
Életekről döntöttek a maguk módján.

Nekünk Zoltán jutott, de én beérem ennyivel,
Gazdagabb lettem jó néhány emlékkel.
Volt benne rossz, de több volt a jó,
Nem hiába ment el az a bizonyos hajó.