Csönd és hang, fény és sötét,
Tartalomtól túlsúlyos üresség.
Egymáshoz simuló ellentétek
Párhuzamosan futó metszése.

Egy csipetnyi só egy kanál mézben,
Önálló részecskék a nagy egészben.
Csak az arányokon múlik minden,
Hol túl sok van, ott semmi sincsen.

Egy finom tangó a szakadék szélén,
Egy halvány bárányfelhó az ég kékjén.
Bor és víz, sajt és kenyér,
Egy finoman kérges tenyér.

A szabálytalanság szépsége mely  mindig rabul ejt,
Mit senki sem tud, csak néhány kiválasztott sejt
Őrzi, s adja át a fontos információt,
Melyet meg kell becsülnünk mint a sót.

Ha van természetes, észre sem vesszük,
Hiányában még az eget is kékre festjük.
Hallgatni és figyelni, ez a legfőbb fundamentum,
A többi csak apró, bár néha látványos momentum.