A jelen sivatagában szomjazva
A múlt kútját kerestük a holnapra
Gondolva, néhány emléket kortyolva
Jártunk körbe, magunkban másokat okolva.
Közben elveszítettünk sorra mindent,
Minden apróságában hatalmas kincset.
Herdáltuk, talán észre sem vettük,
Bár az ostobaság nem szépíti tettünk.
Mára csak egy maradt,
A titok a szarv alatt
Rejtőzik ezidáig érintetlenül,
Halálát tán nem nézzük tétlenül.
357 - Unikornis
2012.06.11. 20:47 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr744581630
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
