Gyermekkorom titkos álma,
Ott lóg most apám konyhájába.
Az ajtófélfán lógva az idővel dacol,
Számlapját finoman belepte a por.
Ezüst vagy nem sosem vizsgáltam,
Enélkül is ez a legvágyottabb tárgyam.
A másik egy bicska, pengéje már keskenyül,
De ma sincs szalonna mely élének ellenszegül.
E két jelkép nagyapám emléke,
Most apámnál pihennek letétbe.
Az óra s a bicska egykor hozzám kerül,
S talán én is átadhatom valakinek örökül.
373 - Családi ezüst
2012.07.21. 10:17 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr384669236
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
