Szikla az egyik, fundamentum a másik,
A két ideológus olykor mégis vitázik.
Isten országa mindenkié,
Keresztáldozat mindenkiért.
Mégis pogányt vagy zsidót inkább?
Nem mindenkinek ugyanaz a mennyország?
Viták szinesítették glóriájukat,
Pedig csak növelni akarták ázsiójukat.
Életük párhuzamosai szerte futottak,
Aztán a kereszten újbóltalálkoztak.
A végén minden mindegy, csak egy számít,
Amiért éltél, vállalod e mindhalálig.
395 - Péterpál
2012.09.08. 14:37 neagle
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr74763056
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
neagle 2012.09.09. 10:38:44
Nem tudok mit kezdeni a vallásos versekkel, nem vagyok velük kompatibilis.
ynakras 2012.09.09. 19:43:48
Ez nem kompatibilis vallásos vers, attól jó. De ami benne a krém, az utolsó két sor. Ezt lehet idézni, költő lettél.
csigakoma 2012.09.10. 23:52:43
Sokáig voltam gondban ezzel a címmel. Először a kiégett, kiszáradt szántókról akartam írni az aratás ünnepe kapcsán, de elvetettem mert közhelyes propaganda iromány lett. Aztán ugrott be a Petőfi vers eleje és ebből lett ez. Nem a vallásosság a lényeg, hanem az ellentétek mentén kialakult profán-szent kapcsolat. Nem tudom ezt jól megfogalmazni, legfeljebb szóban néhány sör mellett.
