Gyerekkorom fekete-fehér hősei,
Szemcsésen is tiszta emlékei
Várnak csöndben az alkalomra,
Az egyszer eljövő pillanatra.
Sötétből időnként napvilágra lépnek
Különbnél különb hihetetlen lények
Egy régimódi úr valahonnan,
Egy mozdulat, s a szív megdobban.
A bölcs Tau szavak nélkül beszél,
Nem játsza, hanem éli a mesét.
Kalap, esernyő keményített gallér,
Egy tisztes őszes úr, ki mindig gavallér.
Benne csak egyszer, később csalódtam,
A néma lovag egyszer sajnos megszólalt.
Elillant a varázs, elmúlt a csoda,
Beköszöntött a realitás kora.
397 - Emlék-képek
2012.09.12. 19:52 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr1004773337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.09.16. 18:36:52
Nagyon talányos, az olvasó, mintha egy gyerek volna, aki pokrócon át nézi a felnőttek titokzatos világát. Nem érti, de vonzónak érzi, valami ilyesmi sejlett fel bennem, amikor olvastam.