Előbújt a hó alól a tél mocska,
Megláthatod milyen az igazi arca.
Ápol s eltakar, de ez csak látszat,
Aztán váratlanul kitör a gyalázat.
Előkerül minden mit takargattunk,
Mit még magunknak is letagadtunk.
Törött tükör, egy fél pár cipő,
Óra melyen rég megállt az idő.
Bakancsban óvatosan lépve az útra,
Előre nézve, nem a lucskos múltra.
Eljön a tavasz, felszikkad az anyaföld,
Addig is eltakar mindent a jótékony köd.
436 - Sár
2012.12.13. 20:31 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr34964232
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
