Fejem sajog, torkom véres,
Érzem, tudom, erőm véges.
Láz gyötör, szemem sajog,
Fogam a lázrohamtól vacog.

Hazaértem, ez nem is kevés,
Súlyos teher most a lélegzés.
Másnap jön egy újabb kihívás,
Nem esne nehezemre a sírás.

El kell jutni a jó doktorhoz,
Tud e csodaszert a torkomhoz.
Antibiotikum, tea türelem,
Közöltem az nálam nem terem.

Azonnal segítsen, mondtam neki,
A fájdalomtól szemem folyik ki.
Adok neked, ha ez kell, rajtam nem múlik,
A tér idő kontínuum mostantól megnyűlik.

Belép az ötödik dimenziő, a képzelet,
Jobb lehet, mint azt ma még képzeled
Vagy rosszabb, de ez a leggyorsabb megoldás,
Ettől biztosan elmúlik  majd a torokfájás.

Jobb híján bevettem a dumát,
És ezzel együtt a kapszulát.
A víz ki, a láz levert,
Testem az ágyon hevert.

Nem álmodtam, nem pislogtam,
Ébren alvó zombi voltam.
Ilyenben még nem volt részem,
Testen kívüli szenvedésben.

Minden hang és fény zavart,
A szellő is orkánt kavart
Körülöttem, miközben húzott az ágy,
Nekem nem jött be a módosult világ.

Egy dolgot éreztem továbbra is,
A torkomban még mindig kés hasít.
Abbahagytam hát, értelme úgy sem volt,
Elmémről lassanként tovatűnt a folt.