Maruszja, álmaim asszonya,
Fura volt kettőnk viszonya.
Én féltem őt, s nem csodáltam,
Titokban valami csodára vártam.

A csoda helyett mindig ő érkezett,
Ránk nézett, máris tudta ki vétkezett,
Kinek nincs kész a домашняя работа,
Egyest adott, s nem kérdezte mi oka

A bűnös mulasztásnak, nem adott kegyelmet,
Félelmet adott, mert tudta nem adhat szerelmet.
Nem kaptunk kedvet sem hozzá, sem a nyelvhez.

Rekordot értem el egykoron nála,
Teljesítményemért bukás volt a hála.
Egy órán három egyes, megismételhetetlen,
Azt hiszem nem büszkeség volt mit éreztem.

Olyat tettem akkor, mint addig soha,
Az érintetlen tankönyv volt a vacsora.
Oroszt ettem, ittam, vele aludtam,
A pótvizsgán szinte mindent tudtam.

Nem megbukni egyszerű, csak tanulni kell,
De pótvizsgára menni, csak a tehetség mer.
Buktam azóta is, kisebbet, nagyobbat,
Mentem tovább akkor is ha feladtam.