Szürkeség, és hamu, parázs már nem izzik,
Az üresség most jólesik, a hallgatás ízlik.
Kényszer az írás, azt hiszem kiégtem,
A megszokás hajt, vagy talán a vérem.
Feladni nem merem, nincs bátorságom,
De azt a bűvös utolsót nagyon várom.
Aztán elmúlik ez is, tán megszáll az ihlet,
Eljön a nap, mikor a babérkoszorú engem illet.
Írok hát tovább, türelmesen várok,
Folytatom akkor is, ha nincs rá ok.
999 okom van rá, eggyel sem több,
Át akarom élni a felhőtlen örömöt.
541. Égéstermék
2013.08.18. 11:19 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr645465636
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
