Párolog a fogyasztói lét leve,
Odolszájszag rothadt lehellete
Kering a belőlünk nőtt hegyek között,
Az elmúlás üzenete színes testet öltött.
A romlás virágának szottyadt szirmai,
Az ötödik dimenzió nyilvánvaló titkai.
Megettük, megittuk, kifacsartuk,
Kerestük, ránksózták, nem akartuk.
Eszünk, hogy szarhassunk,
Szarunk, hogy ehessünk,
Nem kell, hogy hassunk,
Elég, hogylehessünk.
Félkész termékek, félig rágott sorsok,
Ízük nincs, csak orrunk alá törnek borsot.
Adalékanyagok között keressük az igazit,
Recept nincs, útba csak orrunk igazít.
575. Szocio fotó
2013.11.01. 22:21 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr715609825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.11.03. 20:37:26
Drasztikus jelzők, a végkonklúzió lecsupaszított és nem éppen hízelgő. De ezt ki kellett mondani valakinek. Gusztustalansága gyomroz, ezáltal mégsi ide illő esztétikát hordoz.