Unom már a fénytelen napokat,A szürke órák lelkembe markolnak.Valami, valahol mind jobban szorít,A változatlanság egyre csak szomorít.Egyforma reggelek, álmos nappalok,Felüdülést nem hozó sötét zivatarok.Belülről fázom, nem melegít semmi,Alszom álom nélkül,jobb volna…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
