Fáj a fejem, nagyon.
Szilánkokra szakad, hagyom.
Összerakom újra ha elmúlik,
Az idő s tér a fájdalomtól megnyúlik.
Nincs eleje, se vége csak határa,
Egyszer csak megjön a gyógyszer hatása.
A sötétség eloszlik, a fény még zavar,
Agyamban nyikorog még a megdermedt avar.
605. Front
2014.01.18. 20:00 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr295769596
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.01.19. 08:43:56
Tetszik a bátor ejtőernyős ugrás a szürreálisba, a végén.
