Áll a turné, hallgatnak a múzsák,
A mennyiségi verseket máshol írják.
Nem hagytuk abba, csak megrekedtünk,
Inkább a múlt emlékein merengünk.
Folytatni kell, bár nem tudom miért,
Akkor is írni, ha senki sem ért
Miért csináljuk még mindig, kedvünk ellenére,
Egyetlen nem olvasó olvasónk örömére.
Valamiért mégis fontos, neki, nekünk,
Valami kell, hogy kitöltse életünk
Mely nem fontos, de szükségszerű.
654. Megrekedve
2014.05.18. 23:12 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr136179922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.05.24. 11:04:40
It's only rockandroll but I like it, így fogalmazta meg ugyanazt az érzést, amit te egy másik műfajban egy másik kultúrában egy másik időtérben de egy nagyon is rokon lelkünk.