Néhány szó, mely mondattá formálódva,
Éli életét hol lazán, hol kínlódva.
Valakik egykor valamiért megírják,
szerencsés esetben páran elolvassák.
Megértik vagy sem, estleg gondolják,
Néhányan kedvük szerint átgombolják.
Mennyit ér majd a parnasszus tőzsdén,
Mennybe jut, vagy lehúzza az örvény
A hálátlan utókor dönti el, nem törvény.
Nincs garancia, sem biankó sikerkötvény.
Körbevesszük magunk tárgyakkal, szavakkal,
Csenddel, zajjal, jól ismert szagokkal.
Nincs már új, csak a régit rendezgetjük,
A jól ismertben is az újat keressük,
Meg nem álmodott vágyaink kergetjük.
Játsszunk velük bátran szabadon,
Velük átlátunk a magunk emelt falakon.
Törjük össze mondatainkat, s építsük újra,
Velük eljuthatunk a mindenségen túlra.
