Pocsolyák tükrében csillogó képek,
Neontól megfakult elhasznált fények.
Megint egy reggel melynek nincs tétje,
Újabb nap minek se eleje se vége.
Hullámoznak, hömpölyögnek megállás nélkül,
Mindig sietnek, s mindenről lemaradnak végül.
Nincs idilli pillanat, sosincs csönd,
Talán a lépcsőházban, ha a szomszéd nem köszön.
A városi nép keresi a zöldet,
A vidéki unja már a földet.
Frusztrált népek frusztrált országa,
Megtört a -tán sosemvolt- múlt varázsa.
785. Megtört város
2015.06.14. 22:00 neagle
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr607544478
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.