Lélekölő hideg markolja a szíveket,
Megatölcsérrel tömik belénk a híreket.
Ellenségek készülnek harcba ellenünk,
A tét nem nagy, csupán hogy élhetünk

Még valaha embermód, szabadon szépen,
Vagy csúszkálunk tovább a vékony jégen.
Háború van, hirdetik nekünk szüntelen,
Ebben a harcban senki nem marad bűntelen.

Békét inkább, annak nincs vesztese,
Lehetne a világnak egyetlen kibaszott szeglete,
Hol nem kell folyton hátunk mögé nézni,
Hol nem kötelező mindig egyszerre lépni.

Nem kell ellenség, nem kell küzdelem,
Nem kell, hogy megmondják mi jó nekem.
Azt és akkor, mikor jónak tartom,
A vécén való küzdés legyen legnagyobb harcom.