Petőfi a Nemzeti Dalra készül,
Mi Prágát választottuk uticélul.
Proszim pivo, és zaplatim, idéztem fel,
Könnyebben szót értsek a helyiekkel.

Tervem egy darabig működött,
Később sem én mondtam csütörtököt.
Több magyar szót hallottam az arany városban,
Mint Vörösmarty téren az adventi vásárban.

Első helyünkön angolul érdeklődtem,
Szabad e az áhított két hely előttem.
Persze, üljenek le hangzott a felelet,
Karizmám, hogy megértem a nyelveket

Hittem, aztán persze jött a magyarázat,
Prágába jöttek diáknak, nem turistának.
A sört azért csehül kértem, biztos ami ziher,
Kevés habbal, ha a csaposnak nem nagy teher.

Nem volt olyan kocsma, hol nem ült magyar,
De volt olyan, hol egyetlen cseh sem zavart.
Egy boltban a söröknél tőlem kértek segítséget,
Hány procent benn az alkohol, kérdezte egy cseh.

Válaszoltam, s vásároltam tovább,
Virágzott a népek közötti barátság.
A város csodás, a sörök aranylóak,
De súlya volt minden kimondott szónak.