A dolgok csak történnek mostanában,
Állok csöndesen az idő sodrásában.
Amíg nem mozdulok, nem bánt az áramlat,
Nem érzem szükségét a beáramló világnak.

Nincs szükségük rám, nincs szükségem rájuk,
Nem engem várnak, nem sírok utánuk.
Csak a csönd, minek dallamára vágyom,
A titkos ajtó kulcsát nem találom.

Talán jobb is, nem tudom belépnék e rajta,
Nem vágyom a célba, nem állok föl a rajtra.
Még várok kicsit, aztán semmit sem csinálok,
Hagyjanak békén, csupán ennyit kívánok.