Egy újabb cím,
A szokásos kín,
Néhány összetákolt rím.
Ennyi az újabb kör konklúziója,
Rége elillant a parnasszus illúziója.
Marad valami megmagyarázhatatlan félelem,
Mi lesz ha elfogy egyszer a végtelen.
Mert valaminek lenni kell, másképp nem lehet,
A gobleinhezmár régóta nincs meg a keret.
Nem hímzek hát, marad a verselés,
Az olykor nehéz ihlet keresés.
885. Már megint én jövök
2016.05.06. 21:03 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr228692362
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2016.05.08. 17:04:49
Nem megy, nekem se, a címadás se... Öregszünk, ma már mindent erőltetni kell.
